Balatonon dolgoztunk, végül csapatépítő hétvége lett belőle

A Balaton ősszel és télen szinte kihalt. Milyen furcsa, nyáron pedig szinte meg sem lehet moccanni a turisták és a nyaralók tömegétől. Mi is járunk néhanapján a családommal a Balatonra, de novemberben munka ügyben szólított oda a kötelesség. A kikötőtől nem messze építkezés zajlik és az átadásig már csak néhány hét van hátra, de az épület hőszigetelése és vakolása még nem készült el, így lementünk a fiúkkal, hogy az új építésű társasház dyvit szigetelését befejezzük. Az utolsó nap szombatra esett és már csak néhány utolsó mozzanat volt hátra, amikor megjelent a főnökünk, hogy beszéljen velünk: nem megyünk még ma haza!

Na gondoltuk, de jó, még egy hétvégi napot tölthetünk munkával! De ahelyett, hogy munkába álltunk volna, a főnök elvezényelt minket a kikötő felé, ahol már két vitorlás hajó várt minket, hogy felszálljunk. Nem teljesen értettük, hogyan fogunk hőszigetelni a hajón, végül a főnök közölte, hogy a kitűnő munkánkért cserébe megajándékoz minket egy fél napos vitorlás oktatással és versennyel, ezek után pedig indulhatunk haza a családjainkhoz. A kikötőben a BalatonPRO logóját láttuk, rá is kerestem rögtön a cégre, hogy miről is van szó. Kiderült, hogy ők kifejezetten hajós csapatépítésekkel foglalkoznak: https://balatonpro.hu/csapatepito-jatekok-programok-trening/

Fantasztikusan éreztük magunkat a BalatonPRO rendezvényszervező cég hajóin, akik hamarosan téliesíteni fogják a vitorlásaikat, de még előtte egy gyors versenyt tartottak nekünk. Az alapok oktatását egy tapasztalt vitorlás kapitánytól kaptuk meg, aki elmagyarázta az összefüggést a fokvitorla és a grósz között, megtudtuk, hogy mire jók a különböző kötelek és rögzítők, aztán megpróbálhattuk egyedül felhúzni a vitorlákat és elsajátítottuk az irányváltás művészetét. Amikor már egészen stabilan tudtuk tenni a dolgunkat, akkor két csapatra oszlottunk, 4-4 fő, és rendeztünk egy rövid kis házi versenyt a szomszédos kikötőig meg vissza. Én egészen jól tudtam kezelni a köteleket, a kollégámnak viszont nagyon fájt a keze az előző napi munka miatt, a másik pedig a korlátlan italfogyasztásra való tekintettel inkább a hajófenékben maradt. Így egyedül, a kapitánnyal karöltve vezettük a vitorlás a hajót a megkerülendő bójáig, majd vissza. Kissé felerősödött a szél, így a kapitánynak jócskán be kellett segítenie, hogy irányban tartsuk a hajót és ne a nádasban kössünk ki, de végülis nyertünk, a másik csapat hajója 500 méterrel mögöttünk érkezett a célba.

A rögtönzött házi verseny és az oktatás élménye után meguzsonnáztunk a közeli hotel éttermében, hálásan megköszöntük az élményt a főnöknek, aki adott nekünk plusz 2 nap szabadságot az új munka megkezdése előtt. Ilyen jó munkahelyem és főnököm még sosem volt előtte!